Részletek Kovács Sándor Tibor: Talpalatnyi Himalája című könyvéből:

Fő eledel:

"A fő eledel mómó volt: ez tojással készített, édeskés, inkább piskótatésztához hasonló fánkocska, amit édes lekvárral tálaltak - fejenként egyet.

Lehet hogy az irodalmi mómó nagyon finom: de a félig nyers, fogaink alatt kissé roszogó bodag hagyott maga után kívánni valót."

Vacsora_

"Vacsoránk kimondottan jó választásnak bizonyult: valamilyen sültet kaptunk, mindenféle körettel és ínyencségekkel, rajta egy-két tükörtojással. Az egészet egy kukoricacsuhéjból font alátétre tették, melyre egy nagy, lekerekített deszkalap került, arra pedig a sistergő, füstölgő öntöttvas tál: abban volt a vacsoránk. Utána az ilyen alkalmakkor elmaradhatatlan üveg sör következett."

Kedves fogás hagymás-tojásos kifőtt tészta:

"Nem említettem még, hogy magas hegyekben nem nélkülözhető főzéshez a túlnyomásos főzőedény - magyarul a kukta. Nekem is tanították az iskolában - leginkább szenzációként - hogy magas hegyeken a víz hetven-nyolcvan fokon forr, de azt már nem tanították, hogy legalább négyszer annyi idő alatt, mint a sík vidékeken; kuktával ez mind kivédhető."

Dalbat

"A dalbat nemzeti eledel: nagy kupac rizs meg szójabab nagyon különleges, fűszeres, csípős szósszal; mindez egy laposabb, mélynyomott, saválló egységtálban. Országszerte ezt használják. A kis rekeszekre osztott tál minden rekeszébe más-más ízesítő szert töltöttek, amelybe a fiúk - teherhordóink - kézzel mártogatták a riszgalacsinokat. Az ebédhez járt még egy kis edényben egy levesszerű folyadék, amivel nyakon öntötték a rizst, ha túlzottan "nyögvenyelős" volt, vagy nem állt össze kezelhető galacsinná."

Hotlemon

"A vacsorát csak megkóstoltam, ittam egy pohár mindenre jóleső hotlemont, vagyis citromaromával ízesített forralt vizet, majd sűrű hányingereim között elindultam, hogy eltegyem magam éjszakára."

Japán vacsora Lomonoszovné módra

"Japán vacsora várt bennünket Lomonoszovné módra: apróra vágott, dinsztelt vöröshagymával kevert főtt rizs, kis tálkával kupacra formálva, enyhén fűszeres tojásrántottával letakarva."

Ínyencség

"A már jól ismert apró hölgyek - piros pöttyel a homlokukon, csodás szárikölteményekben - szolgálták fel a társaság legfrissebb kurkumás szambar rizses, szezámmagos, meg a "fenesemtudjamilyenes" ínyencségeit; már a levegőben terjengő illatok sem voltak túlságosan bíztatóak. Persze azt hiszem az lehetett a baj, hogy az illatuk nagyon tömény volt, egyébként nagyobb trauma nélkül túléltem az ebédet: ehető volt minden."

Szőrös, piskótaformájú valami

"Még egy végső óhajomnak tettem eleget azzal, hogy elsétáltam a zöldséges utcába, ahol két tűzfal közötti kétméteres széles sikátorban, rohadt zöldséghalmokon árultak mindenféle gyümölcsöt. Zöld, apró banánt akartam hazahozni kuriózumként, családomnak: nem kaptam! Helyette vettem Csorba doktornak egy kétökölnyi zöld, szőrös, piskóta formájú valamit. (Banánt a szálloda sarkánál kaptam.)

Gábor ajándékát azonnal felvágtuk, amint a szállodába értem: sűrű, ragacsos, tejszerű nedve mindent összekent, a késről nem tudtuk levakarni, az újságpapírt átitatta és az asztalhoz ragasztotta; Csorba alig tudta letenni a bicskáját - én meg azt a hibát követtem el, hogy megnyaltam... Attól a pillanattól legalább két hónapig nem éreztem a nyelvemnek azon részét: sem az ízeket, sem azt, hogy van-e egyáltalán; csak sokkal később, a nyár vége felé kezdtem felfedezni, hogy mégis van reményem bizonyos ízek megtalálására."

Húsfagyi

"Hogy nyomban a táplálkozással kezdjem: Apó minden esetben domináns egyéniség az ételek kiválasztásánál. Ő ha teheti, csakis húst rendel sok hússal, húskörettel, húsdesszerttel; ha kitalálták volna a húsfagyit, biztosan azzal fejezné be az éttermi étkezést. (Az évek során, ha még sokat utazgat, ő fogja a gasztronómiát forradalmasítani e fagyi megalkotásával, annyi szent.) Javaslata alapján a Beam-Beam specialitása - valami marhahússült és sok gezemice garnírunggal - megnyerte tetszésünket."