Hej! Formosa, Formosa!  Amióta a lepkék átláthatatlan, és mégis oly csodás mezejére léptem, a szakkönyvekben már számtalanszor találkoztam ezzel a romantikus, szépen hangzó névvel. Az emberi elme képes mindent leképezni magának, fantáziájának méretétől függően, így én is láttam lelki szemeim előtt egy nagy valószínűtlenséget, egy leginkább hatalmas trópusi dzsungellel borított szigetet, ahol minden falevélen egy-egy csodálatos lepke ül. Mint egy mesében, ahol a mézeskalács házban is csak lepkék laknak, a kolbászkerítés mögötti kert egy óriási virágos kert, amelynek  megannyi virágán varázslatos pillangók tobzódnak. A várt ismeretlenek mindig mosolyognak az emberre, így ez az álom is így vált mosolygós valósággá. Felfokozott türelmetlenséggel készültem és léptem Formosa földjére, a természet csodáinak fantasztikus szigetére, és be kell ismernem, hogy a fantáziám nem is lódított oly nagyot. A teljes valószínűtlenség és a valóság közt majdnem félúton találtam magam elképzeléseimmel. Csak a kolbászkerítés nem stimmelt!

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!